KOV_7702.jpg_1

Esélyt adtunk, közben mi is változtunk

Saját, máltai munkavállalói körünkben is megtapasztaltuk, hogy a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű kollégák munkához való hozzáállását a magas szintű elköteleződés, és a kiemelkedő motiváltság jellemzi – írja beszámolójában Előd Ágnes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Munkaerőpiaci Szolgáltató Központjának vezetője.

A létszámnövekedés hatalmas volt ezen a téren is, most már több mint 200 kollégánk megváltozott munkaképességű, akik közül 164-en bértámogatásban dolgoznak 45 akkreditált telephelyünkön.

Hogyan vettünk fel hatvan kollégát?

Több mint ötven százalékkal növeltük fél év alatt a bértámogatásban lévő, megváltozott munkaképességű munkatársak létszámát, ez jelentős változást hozott a Szeretetszolgálat számára, ami akár össze is roppanthatta volna a velük dolgozó adminisztratív szakmai hátteret, illetve az ezeket a kollégákat befogadó a munkahelyi közeget. De nem így történt. Hozzánőttünk a feladathoz.

Megváltozott munkaképességű kollégáink szinte az indulás pillanatától nagyon fontos munkavállalói voltak a Máltai Szeretetszolgálatnak. A Nyugat-Dunántúlon Báthy Györgyi, az Országos Központban Kovács Gábor rendezte keretbe, és erősítette meg szakmailag ezt az irányt. 2013-tól, a bértámogatási projektek elindulásakor pedig rögtön akkreditáltattuk magunkat, és fokozatos emelkedéssel, biztos szakmai-anyagi alapját teremtettük meg ennek a foglalkoztatási formának.

Amikor 2021 januárjában átvettem a szervezeti egység irányítását, nagyon magas tudású kollégákat kaptam, bejáratott folyamatokkal, és nagyon alapos szakmai háttértudással. Akkor egy számukra is meglepő jelenséget tapasztaltam. A természetes létszámbeli fogyás és a szervezeti változások miatt a szerződésben vállalt létszámnak alig 60 százaléka volt betöltve. Mindenki az adott emberre, intézményre fókuszált, és nem látszódott a teljes kép, nem tűnt fel a hiány, és ezért nem volt meg a súlya, hogy összeomlással fenyeget ez az állapot.

Az alapok a szervezeten belül nagyon jók voltak, és nem is a munka mennyisége hiányzott, hanem a szinergikus láncolatok. Ezért csak nyitnom kellett a szervezet egésze felé. A régiós döntéshozók megismerték a problémát, de segítséget is kaptak a hatalmas feladathoz. Tizenöt éve csak projektekben dolgoztam, de ilyen erős idő-, és indikátor nyomás alatt még sosem kellett teljesíteni.

De megcsináltuk, együtt. Hatalmas élményt jelentett ez a közös munka. Szervezeti szinten hétről-hétre érezhetően nőtt az eredmény, alakultak az új szakmai és emberi kapcsolódások, és egyre eredményesebb lett „kis” toborzási kampányunk. A végére több mint 60 főt sikerült befogadni a Máltai Szeretetszolgálathoz. Amire külön büszkék lehetünk, hogy nálunk – 1-2 helyzettől eltekintve – piaci körülmények vannak. Valós feladatokra, munkaképes embereket veszünk fel. Nincs, és nem is lehet olyan ember a kollégánk, aki nem veszi fel a többiekkel együtt a munkaterhet. Ehhez sok tudás kell, mert nem lehet ugyanaz a munkavégzési elvárás a különböző kompetencia-szinteken. Ebben mutatkozott meg a legélesebben a Szeretetszolgálat munkáltatóként is megjelenő értékrendje. Emberséggel, de elvárásokkal fordultak az intézmények a felvett megváltozott munkaképességű kollégák felé. Mind a 60 ember jó helyre került,

Viki és a szemléletformálás

A mi munkacsoportunkban 5-6 éve dolgozik két megváltozott munkaképességű kolléga. Sokszor fordul elő, hogy este 11 után ők még e-mailben oldanak meg problémát, amikor én már alszom.

Tavasszal mi is új munkatársat kerestünk. Miután Viki (Gulyás Viktória) önéletrajzát megkaptuk, Bogi (Biró Boglárka, aki szakértő, rehabilitációs mentor és tanácsadó) felismerte a lehetőséget benne. Az interjún kiderült: Viki már évek óta dolgozik rehabilitációs foglalkoztatási területen, csak éppen teljes home office-ban. Fiatal, szőke hölgy, tele vidámsággal, életörömmel, kötelességtudattal, motivációval. Kerekesszékben ül, és van egy segítője, akit vele együtt felvettünk. Így lett Akira, a labrador-uszkár keverék segítő kutya is a kollégánk. Mivel láttam, mit tett a teljes home office a kollégák mentális egészségével, ragaszkodtam a heti 1-2 napi bejárásához.

Ahogy kinyitottuk a lakásának az ajtaját úgy nyílt ki a személyisége is, és lett egyre magabiztosabb szakmailag. Kellő mértékű felelősséget kap, ezzel együtt fejlődési lehetőséget is. Ehhez arra is szükség volt, hogy Vikinek különlegesen jó digitális, és adminisztrációs kompetenciái legyenek, amelyekkel piaci körülmények közt is megállná a helyét. Az eredmény egészen elképesztő hatású volt. Viki erősödött, kinyílt, szakmailag is, és a Máltai Szeretetszolgálatot is kezdte megismerni, ez fontos tapasztalattá vált számára.

Közben mi, a kollégái is változtunk, nyitottabbak lettünk. Viki ma már nem a harmadik emeleten, elbújva dolgozik. Olyan feladatai vannak, amelyek miatt az egész épületben jön-megy a kutyájával, kollégákkal találkozik, vezetőkkel írat alá dokumentumokat. Mindenkitől mosolyt kap, segítséget, odafordulást. Az egyetlen veszély, hogy a segítő kutyából ölebet csinál a sok, simogató kolléga.

A Máltai Hírek legfrissebb száma teljes terjedelmében IDE KATTINTVA olvasható.